A Brit Fogászati Szövetség (BDA) üdvözli a Világ Egészségügyi Szervezetének (WHO) "A dentális helyreállításhoz szükséges anyagok jövőbeli használata" c. publikációját, amely tulajdonképpen a WHO genfi (Svájc) központjában megtartott 2009. évi találkozóján elhangzott, a fogászati tömésekhez felhasznált különböző anyagokról szóló jelentésről számol be és amely figyelembe veszi azokat a környezeti és egészségügyi faktorokat is, amelyek a különböző tömőanyagok használata kapcsán merülnek fel.

A jelentés szerint a dentális amalgám használatát óvatosan kell mérlegelni és ahelyett, hogy fokozatosan megszüntetnék a használatát, inkább a felhasznált anyag mennyiségét - úgy megközelítve, mint egy rövid, közép és hosszú távú alkotóelemet - fokozatosan csökkenteni kellene.

A jelentés azt is állítja, hogy a közegészségügy keretein belül zajló fogászati ellátások során felhasznált amalgám alternatívák minőségét javítani kell, ezzel indokolva azt meg, hogy az amalgám határozott kivonása a tömőanyagok közül pont ezen alternatív anyagok jobb minőségének az elérésétől függne.

Dr. Stuart Johnston, a BDA Reprezentatív Testületének az elnöke és az FDI Világ Dentális Szövetsége "Dentális Amalgám Feladat Csoport"-jának a tagja fentieket így kommentálta:

"Ez egy alapos jelentés, amely a különböző fogászati tömőanyagok használatával kapcsolatosan kiegyensúlyozott véleményt formál és éppen ezért az ezzel kapcsolatos, jelenleg is folyó vitákhoz hasznos módon járul hozzá."

A fogorvosok az amalgámot stabil tömőanyagnak tartják, amely jó kezelési tulajdonságokkal rendelkezik. Toxikológus szakértők és orvosok beszámolói szerint nincs bizonyíték arra nézve, hogy az amalgám kárt okozna a betegeknél. A jelenleg elérhető alternatív anyagok tekintetében jóval kevesebb klinikai bizonyíték áll rendelkezésre és azok használatának is megvannak a saját hátrányai.

Az amalgám környezeti kockázatait extrém módon komolyan veszik és a modern ártalmatlanítási eljárások nagyon kifinomultak, már ami a higanykibocsátás megelőzését illeti. Hosszú távon természetesen az kell, hogy legyen a cél, hogy a preventív gondozás kellően előrehaladjon olyan mértékben, hogy ne is legyen szükség a tömésekre.

Mindeközben az is fontos, hogy a szakértők és a kompetens hatóságok, akik meghozzák a döntéseket a fogászati amalgám és az egyéb tömőanyagok használatával kapcsolatosan, a lefektetett dentális politikában beálló változások potenciális problémáit és hatásait is teljes mértékben figyelembe vegyék.